Kristóf kalandjai

Mégis fog beszélni a gyerek

2010-02-24T20:33:00.003+01:00

Nincs könnyű dolgunk, ha Kristófot meg akarjuk érteni. Most már elég sok szót mond, na de hogy?

kakaít=takarít
inni= valódi vízzel akar felmosni
kakka=sapka
kikkó=Kristóf
dánt=bánt
tittá=piszkál (Ez utóbbi kettő természetesen Doreszre vonatkozik)
eettem=elestem
tiszile=pisilek
tataó=takaró

Vannak viszont dolgok, amiket teljesen tisztán és érthetően kimond. Például, hogy "azonnal légyszíves adjad". És tulajdonképpen ne is szóljunk, mert még udvarias is.

Így főz egy kétéves

2010-02-20T12:16:00.002+01:00

Gyümölcsteát önt egy mélytányérba, majd beletesz két szív alakú pogácsát.

Stilisztikailag még fejlődhet

2010-02-07T20:59:00.002+01:00

- Kérsz még, Kristóf?
- Mi?
- Nem mi, hanem tessék.
- Mi?
- Mondd azt, hogy tessék!
- Tessék.
- Rendben, szóval kérsz még?
- Mi?

B, mint bűnbak

2010-02-04T18:07:00.002+01:00

Standard párbeszéd.

Előzmény: Röhögés lányhangon, visítás/sírás/üvöltés fiúhangon.

Rohan, szájában hüvelykujj.

- Anyaanyaanya!
- Mi történt?
- Doresz!
- Doresz?
- Doresz! (Bólogatás hevesen)
- Hol fáj?
- Doresz.

Mindenesti képek

2010-01-26T14:43:00.001+01:00

Lassan, de biztosan megtanul beszélni

2010-01-14T18:47:00.002+01:00

23 hónapos korára például már egy filozofikus kérdéssel is megörvendeztetett minket:

"Mi lesz most?"

Az elhangzás kontextusa: fel akarta venni a benti cipőjét, odahozta, leült, én felhívtam a figyelmét, hogy a fél pár cipő hiányzik, erre ő feltett az ominózus kérdést.

Társalgás

2010-01-07T18:23:00.002+01:00

Egész nap szövegelő, ámde mindezt a maga nyelvén művelő Kristófunk lassan, de biztosan mégis betörik, és alkalmazkodni kezd hozzá, hogy a környezete magyarul kommunikál. Ilyen életfenntartáshoz szükséges szavak után, mint tejet kérek, tészta, husi, fincsi, végre egyéb témakörökre is fogékony. Tegnap debütált első igazi, nem étellel kapcsolatos mondatával: Mit csinálsz?

Ha pedig az ember válaszol, akkor már igazi társalgási szituációban érezheti magát, hiszen a gyermek ekkor a decemberi favorittal folytatja, miszerint: Miért?

Nem mondom, kicsit számonkérő a társalgás hangulata, de legalább már társalgás. Így, majdnem két évesen itt volt az ideje.

Vagány

2009-12-22T20:50:00.002+01:00

Magasság nem akadály

2009-12-21T20:48:00.000+01:00

Legfeljebb lassítja a dolgokhoz való hozzájutást. Még szerencse, hogy feltűnt a nagy csend. Azért mielőtt eloroztam volna, még megörökítettem a pillanatot.

Doresz fényképezte

2009-12-20T20:46:00.001+01:00

A banda sztárja

2009-12-02T17:07:00.001+01:00

Küldjük Tamnak, és ezennel teszteljük, hogy olvassa-e a blogot :D

Kukucskálós és sétálós

2009-10-10T18:32:00.000+02:00

Bölcsis jel

2009-09-10T20:57:00.001+02:00

Vajon ha a "nemzetiszínű zászló" jelet választotta volna tegnap, akkor ma kimondja, hogy "emzetiszínű ászló"? Mert azt tényleg mondja, hogy "abda".

Újdonsült bölcsis

2009-09-08T21:13:00.002+02:00

Már második napja ismerkedik Kristóf a bölcsivel - és mondhatom, tetszik neki.

A gondozónők közül az egyiket Dórinak hívják - teljesen meg volt hatva, hogy Kristóf állandóan azt hajtogatta, hogy "Dóli, Dóli". Persze kiábrándítottam - Kristóf az utóbbi időben Doreszt nevezi Dólinak. Gondolom, csak eszébe juthatott a nővére. (Egyébként mostanában egyre több jelét adja, hogy hiányzik neki Doresz, ha épp nincs otthon, vagy reggel, amikor még alszik. Nem egyszer fel is ébreszti, amikor megelégelte a testvértelen állapotot.)

A bölcsi egyébként kinti játékokkal nagyon jól fel van szerelve: rengeteg labda, minden gyereknek jut kismotor, remek mászóka, kerti ház, homokozó, minilibikókák, fűnyírók, ugrálós labdák. Kristóf is elég hamar rákapott a labdázásra, beállt bandázni is, a végén meg csajozott is egyet, helyesebben kettőt. Mondjuk egyelőre nem volt nagy sikere, ezek a lányok nem annyira szeretik, ha ki akarja valaki szúrni a szemüket és kitépni a hajcsatot a hajukból. Nem is értem.

Kristóf nem egy határozott alkat, első napon nem sikerült jelet választani magának. Hezitált a szív, a labda és a perec között. Végül a második napon a labda mellett kötött ki, aminek szívből örülök.

Holnap azt is kipróbáljuk, hogy tűri, amikor rövid időre egyedül hagyom az oroszlán barlangjában.

Játékok

2009-08-11T19:23:00.000+02:00

Gyerekkínzás - avagy a budakeszi vadasparkban jártunk

2009-07-26T22:01:00.003+02:00

Azt hittük, hogy remek élményt fogunk biztosítani a gyermekeknek, amikor reggel eldöntöttük, hogy ma - Anna és Peti nyomán - a Budakeszi Vadasparkba megyünk kirándulni, ezzel szemben akaratunkon kívül gyerekkínzást követtünk el. Minden a muflonnál kezdődött. Békésen nézegettük, békésen nézegetett, amikor egyszer hirtelen közölnivalója támadt - mármint a muflonnak - közvetlenül a kerítés mellett, miközben Kristófra szegezte spirálos szarvakkal szegélyezett tekintetét. Azt mondta meeeeeeeeeúúúúúúúúú. Kristóf erre azt mondta: oáááááááááááááá. Hosszú percekig üvöltött, szemében jeges rémület, amihez hasonlót nyilván az ősgyerek érezhetett, amikor ráüvöltött az ősoroszlán.

A szemben lévő ketrecben amerikai bölények legelésztek békésen. Kristófra már csak a megpillantásuk is sokkolóan hatott, újabb tízperces bőgés. Az sem segített, amikor a kerítéshez közelebb lépve próbáltam megmutatni neki, hogy van ám a bölénynek is gyereke - végtére is a gyerekbölény is nagyjából háromszor akkora volt, mint ő.

Természetesen az őzikesimogatóba is bemerészkedtünk, még ha térdig kellett is gázolni a kis ürülékgolyócskákban. Mondanom sem kell, hogy Kristóf ezt is végigrettegte. Itt sajnos még a babakocsiban sem lehetett biztonságban, mivel a narancsásrga szín eléggé bevadította az egyik legfélelmetesebb külsejű (éppen vedlő) állatot. Amikor a legkisebb őzgida barátságosan közelíteni próbált Kristófhoz, úgy döntöttünk, hogy jobb, ha elhagyjuk az állatsimogatót.

Külön megtiszteltetésnek vettük, hogy a legnagyobb aganccsal rendelkező szarvas hajlandó volt figyelmet szentelni az általunk bedobott fűgombóckáknak (hivatalos zooeledel). Nem így Kristóf, aki azonnal sírógörcsöt kapott, ahogy meglátta közeledni az agancsokat a kerítés felé. A zergéknél ugyanez volt a helyzet. Az egyedüli állat, amitől nem félt állatkerti körútunk első felében, a kilátó alatt magát békésen tisztogató cica volt. Azt akár órákig is elnézegette volna, ha nem unjuk meg előbb.

Aztán persze a gólya és vadkacsa is megnyerte tetszését, még kövekkel is megpróbálta megdobálni szegény állatokat, mire inkább elhagytuk a körletet. A farkas is szimpi volt neki, gondolom, azt hitte, kutya, egyéb indokot nem tudok elképzelni, hogy az ártalmatlan növényevőktől halálra rémült, az igazán veszélyes ragadozót meg havernak tekintette.

Persze a horror csúcsa a háziállat-simogató volt, azon belül is a szürkemarha, de annak megpillantása után már a mangalica és a fehér szamár is - pláne, miután valamelyik hangot is adott ki - hosszú percekig tartó ordítást váltottak ki.

Azt hiszem, Kristóf még nem állatkertérett.

Nyaralós képek

2009-07-23T18:24:00.001+02:00

Eetoppa

2009-07-15T09:34:00.002+02:00

Azaz "eldobtam". Az első szava, ami nem közvetlenül az életfenntartással és a közvetlen családi viszonyokkal kapcsolatos. Kontextusban helyesen használja, és világosan felismerhető, még ha leírva furán is néz ki.

Elorozta az egyik sapkámat

2009-07-12T00:02:00.000+02:00

majd a sors különös szeszélye folytán belázasodott. Mellesleg ma 17 hónapos.

Játszóteres képek

2009-07-05T00:14:00.000+02:00

melyeken lelepleződünk, hogy elhanyagoltuk az úrfi manikűrjét, de azért kárpótlásul kis szójátékkal is szórakoztatjuk az angolul tudókat.

Ez zsír!

2009-06-27T22:41:00.000+02:00

Kristóf beszélni próbál. Szavakat és mondatokat mond - habár nem értjük, azért lehet hallani a hangsúlyból és a hanglejtésből. Gesztikulál is hozzá, mégpedig finoman, igényesen. Nem tudom, hogy a titá azt jelenti-e, hogy cica vagy hogy tiktak - mindkétféle szituációban szokta mondani, úgyhogy az se kizárt, hogy mindkettőt -, de az biztos, hogy amikor valami tetszik neki, akkor azt mondja "ez zsír!". Amikor meg nem tetszik, akkor azt, hogy "ez nem zsír!". Így a világ nagyjából két részre osztható, illetve háromra: zsír, nem zsír, zsiráf. Elsőre nem is rossz.

Na jó, olyan hagyományosakat is tud már, hogy "anya, adjál" meg "add ide", meg "éneszemmeg". Kicsit egysíkú tematika, ha belegondolok.

16 hónapos

2009-06-15T21:26:00.001+02:00

Pontosan tudja, hogy mit akar, de a kifejezéssel még gondjai vannak. Ezért az életünk mostanában jóval több decibelen zajlik, mint szeretném. Ha rossz napja van, elképzelhető, hogy a sétát és az alvást leszámítva egy permanens üvöltés tölti ki az időt. Mert micsoda dolog, hogy ő mutatja, mit adjanak a kezébe, aztán mégse kapja meg. Pont azt. Csak egy mellette lévő dolgot. És egy másik mellette lévőt. Egy tele konyhapolc esetében sok a mellényúlási lehetőség.

Enne ő továbbra is, de nem mindegy mit. Az utóbbi időben a szokásos főzelékes menüt szabotálja, viszont ipari mennyiségű epret és meggyet fogyaszt. Az ujjaim-körmeim úgy néznek ki, mintha a húsiparban dolgoznék és puszta kézzel egész nap csirkék nyakát vágnám el. És ha kimagozok egy nagy adagot, majd kicsit magára hagyom, akkor ne csodálkozzak, hogy miután elfogytak az előkészített szemek, ráfanyalodik a még ki nem magozottra. Remélem, az csak szóbeszéd, hogy a lenyelt meggymag nagy mennyiségben vakbélgyulladást okoz. Egyébként 15 mag 10 perc alatt nagy mennyiségnek számít?

Hosszan elmatat a homokozóban vagy a kavicsos játszótéren, idelapátol, odaszitál. Eközben persze nemcsak nyakig, hanem talptól fejtetőig homok kerül mindenhova. Ami után hajat kell mosni. Igyekszem kivárni a pillanatot, amikor amúgy is ordít, így legalább nem tűnik fel, hogy a hajmosás miatt is. Mert már ő sem szereti ezt a tortúrát - hiába, tanul a nagytesótól.

Akivel egyébként remekül elvannak. Hol egyik, hol másik nyer a küzdelmekben. Testi erőért Kristófnak sem kell a szomszédba menni, simán lebirkózza Doreszt, ha arról van szó. Már hintázik a zöld hintalovon, mindenre fölmászik, és meg van sértődve, ha a játszótéren nem engedem fel olyan magasságba, ahova már nem tudnék utánanyúlni. Rendre megzavarja a játszóteres anyukákat, akik külleme alapján kisebbnek gondolják, és nem tudják hova tenni, hogy ilyen ügyesen mozog.

És valóban, hízásban mostanában nem jeleskedik annyira, épp 10 kiló, ami nem kevés, de a kezdeti hájtengerhez képest most már szimplán masszívan néz ki. És nem túl magas, bár hosszra nem mértük mostanában, csak a kortársakhoz viszonyítunk.

Kedvenc állata a kutya, főleg a szemben lévő erkélyen lakó. Vele rendszeresen kommunikál ugatva. Velünk is kommunikál persze, például amikor elmegy aludni, szertartásosan pápázik az egész családnak. És ugyan sok értelme nincs annak, amiket mond, de folyamatosan beszél, és változatosan intonál - már-már azt hihetnénk, hogy kell értelmet keresni benne.

Munkába állásomat nem sínylette meg: soha nem sír reggel, amikor elmegyek, ellenben amikor miskolci Nagyi délután hazaindul, azt alig akarja engedni. Gondolom, örül neki, hogy sikerült egy újabb feltétlen hívet szerezni magának, aki lesi a kívánságait és még háztartási kekszet is hoz. Ami egyébként a kedvenc desszertje, fene a gusztusát.

Kanalazni egyre szebben tud, igaz, változatlanul kerül mindenhova a pépből, de már a szájába is, ami eredmény.

Szívesen rajzol, főleg, ha filctollat szerez, és nem olyan kommersz alapot kell használnia, mint a papír. Ma például egész arcát és mindkét kezét (azt is, amiben a filctoll volt) tökéletesen hézag nélkül citromsárgára festette.

Érdekli a szobrászat is, bárhol sétálunk, kiszúrja az állatot akár csak egy eldugott részletben is ábrázoló szobrokat.

Nagyfiú

2009-05-11T20:36:00.000+02:00

Vannak szemfogai, és ügyesen iszik igazi, felnőtteknek való pohárból. Hogy leönti-e magát közben, azt nem tudom, de mindegy is, a fognövés miatt így is, úgy is mindig tiszta nyál a ruhája.

Találós kérdés

2009-04-30T16:42:00.000+02:00

Vajon mi történt a zuhanyozás-hajmosás negyed órája alatt a járókában, ha az eredetileg kulturált külsővel bíró gyerek előbb említett idő elteltével úgy nézett ki, mint aki épp most meszelt ki egy komplett falut? A megoldásért görgesse lefelé az oldalt :)

A járókába korábban becsempészett fogkrémes tubust kinyitotta és a xilofon ütőjének nyelét módszeresen bedugta előbb a tubusba, aztán a szájába. Aztán mindenhova szétkente. Vicces, nem igaz?

Egyéves státuszvizsgálat 14 hósan

2009-04-23T07:45:00.000+02:00

Azok kedvéért, akiket felvillanyoz a matematika: 9,60 kg és 12 db foga van. Felnézek az orvosra, hogy képes volt megszámolni. Kristóf mindent elkövetett, hogy ne sikerüljön neki.

Képek egy 14 hónapos mindennapjaiból

2009-04-19T19:10:00.001+02:00

Először elvégeztetjük vele a piszkos munkát.

Aztán jutalomból lovagolhat egy kicsit.

A nap végén még pizsiben hódol kedvenc szenvedélyének, a székre mászásnak.

(Felhívom a figyelmet a kép előterében, a komódon látszó egy kimonó alakú noteszlapra nagy lila pöttyökkel. Ezt a családi divattervezőnk készítette - idén pöttyös a divat.)

kedvencek és egyéb apróságok étkezésről

2009-04-14T15:50:00.000+02:00

Kristóf végre újra eszik. Egy elhúzódó hasmenés következtében kicsit lefogyott, és már nem is gondoltam, hogy valaha újra tömni fogja magába az ételt, annyira sokáig tartott a tányérban turkálós korszaka. Biztos az is közrejátszott, hogy mostanában már határozottan ő szeretne enni egyedül. Ha én kanalaznék, az az esetek többségében komoly ellenállást vált ki nála. De mert a kanállal szájba találás nem teljesen profin megy - értsd: odatalál ő, csak éppen addigra már megfordította a kanalat és minden lesett az ölébe vagy az etetőszékre -, a korábbi pürés ételekről teljesen leálltunk. Pedig az egy egyszerű módja a változatos és sok zöldséget tartalmazó étkezésnek. Maradtak a darabos ételek, azok közül is azok, amelyek elég szilárdak ahhoz, hogy kibírják az ujjakkal szétnyomkodásos játékot. Néha sikerül a becsapós módszert alkalmazni, azaz én etetem villával/kanállal, ő pedig egy kettes számú tányérból és kettes számú evőeszközzel kaparászik. De olyan is van, hogy kizárólag ő akarja csinálni. Hát, ilyenkor nem sok minden landol a szájában.
De mi az, ami mindig jöhet? Mazsola, joghurt és mint a napokban kiderült: húsvéti főtt sonka. Eszembe se jutott volna egyébként füstölt sonkát adni neki, de annyira határozottan azt és csak azt kérte, hogy végül kipróbáltam. Azóta két pofára tömi. Hasonlóan ízlett neki a kaliforniai paprika. Azt még ki kell találni, hogy annak a foltjait hogy lehet eltávolítani a ruhából. (Persze csak először követtem el azt a hibát, hogy előke nélkül adtam a kezébe.) De egyéb zöldségekkel is jó barátságban van. Hosszú hónapok óta nem csinltam spenótot, valahogy elfelejtődött, illetve csak quiche formájában ettünk. Most viszont, hogy a klasszikus spenótfőzelék és krumpli összeállítást kínáltam neki, kétemberes adagot fogyasztott belőle. (Az már csak külön jó, hogy Doresz is szereti újabban és ismét, úgyhogy ez egy viszonylag rizikómentes étel lesz.)

És az önálló evés egy újabb lépcsőfoka: villát beszúr az ételbe, étel persze nem szúródik föl - ha mégis, akkor leszedi -, majd villa precízen szájba visz, nagy harapás, lenyal, majd a másik kézzel a felszúrásra mégsem került ételdarab kézzel szájbatöm, végül diadalittasan nevet.
Ja igen, majd elfelejtettem: az almát is harapva eszi, mint a nagyok, és a kétfülű bögréből, ha nincs túlságosan tele, egyedül is egész jól iszik. Bár időnként ezután ruhacserére van szükség...

Azt azért el kell mondanom, ha indián lenne, valószínű azt a nevet kapná, hogy Csokipapírzörgésfelismerő Gyurmaevő. Úgyhogy jó lesz vigyázni.

kedvenc időtöltések mostanság

2009-04-03T07:39:00.000+02:00

1. ablakpárkányon ácsorogni és kinézni az ablakon
2. vécécsészébe fejet beledugni
3. vécécsészébe egyéb dolgokat beledugni
4. megszerezni a telefonomat, ledobni a földre és ezzel előidézni, hogy a hívott fél hangját csak sejteni lehessen (kéretik kiabálni a telefonba, ha valaki felhív, de az sms hatékonyabb.)
5. megszerezni régi floppykat és nemrégi cd-ket, és beledobni a fürdőkádba
6. felmászni székekre és leesni onnan
7. fejet beverni falba és máshova teljesen szándékosan és sorozatban
8. a játszótéren kavicsokat szopogatni
9. társalogni a szomszéd kutyájával

Milyen kár, hogy az utolsó kivételével mindenre azt kell mondanom, hogy nem szabad.

agyrém

2009-03-24T16:31:00.000+01:00

Kristóf - mint minden korabeli gyerek - felfedezte, hogy képes hangokat kiadni különféle eszközökkel. Kanállal csapkodja az asztalt, fedőket ver egymáshoz, rugdossa az etetőszék lábát, satöbbi. Eddig még rendben is volna. Az viszont már nagyon nincs rendben, hogy minden létező dologhoz, ajtóhoz, falhoz merő szórakozásból veri a fejét. Előlről és hátulról teljes erővel. Minél nagyobbat szóljon.
Láttam már olyan gyereket, aki ilyennel revolverezte a szüleit, ha mondjuk valamit el akart érni és nem engedték neki. De nem, Kristófnál nem erről van szó. Ő egyszerűen élvezi a hangot, amit ő okoz saját fejűleg - közben harsányakat nevet. Én meg szétaggódom magam, hogy vajon betöri-e így a saját fejét.

Új technika

2009-03-23T14:00:00.000+01:00

Kristóf egyedül, kanállal eszi a borsófőzeléket. Igaz, technikája enyhén szólva sajátságos, de mindenképp merőben új. Először kanállal párszor jól megkavarja a főzeléket, aztán a másik kezével felcsipegeti és egyenként szájába rakja a borsószemeket és a feltétként adott rántottadarabokat. Három szemenként újra kavarás jön kanállal. Egész nagy adagokat képes így kivégezni, és látszólag rettentő büszke új tudományára.

A friss levegő hatása

2009-03-16T11:44:00.000+01:00

Elmaradásom

2009-03-11T21:38:00.000+01:00

Addig-addig húztam, míg az egyéves lista még 13 hónapos korára sem készült el.

Az utóbbi hónapban történt ugyan egy és más, de azért a legtöbb mostani képessége már egy hónappal ezelőtt is megvolt, így most összevonom a feladatot.
Mozgás: egy évesen már nemcsak hogy járt, de egyenesen tepert. Ha meg is botlott a földön heverő valamikben, tudott korrigálni. Mostanra már kergetőznek is egymással a kölkök. Egyéves szülinapját azzal ünnepelte meg, hogy felmászott a fotelre. Mostanra már lemászni is tud szerencsére. Ez a fölmászás egyébként is kedvenc elfoglaltsága, a fürdőszobai fellépőre is állandóan felmászik, hogy aztán belecsimpaszkodjon a mosdókagylóba anyja nemtetszését kivívva ezzel.

A fürdőszoba amúgy is a kedvenc helye. Imád például a WC-kagylóban kotorászni. Imádja bedobálni a kádba a tusfürdős és egyéb flakonokat. Imádja ezeket a flakonokat a szájába venni. Szerencsére az erősebb vegyszerektől elriasztotta, hogy amikor Doresz meglátta a mosószereknél kotorászni, azonnal ráordított, hogy Kristóf, az gyegyszer! (sic)

Enni nagyjából ugyanúgy szeret, mint korábban, csak jobban. Egy ideig már azt hittük, hogy vége a bébipapis korszaknak, mert akármit kínáltunk neki, kizárólag a kézbefogós dolgok érdekelték, de leginkább az, amit a mi tányérunkból vehetett ki. Aztán később megint rákattant a pépre, fene se érti. Az egyéves jubileumtól meg is könnyebbültünk, végre legálisan eszik tojást és mézet. Joghurtot azelőtt nem próbáltunk adni neki, de mióta megkóstolta, már elég, ha hasonló alakú dobozt lát, azonnal transzba esik.

Próbálkozna az egyedül evéssel is, ha hagynám. Mondjuk abban az esetben mindenütt lenne étel, csak a szájában nem, úgyhogy azt a kompromisszumot találtuk, hogy ő is kap kanalat és üres tálkát, de csak egy kanálnyi ételt kenhet szét a Mindenhol. Érdekes egyébként, Doresznál fel sem merült, hogy játék legyen az asztalon evés közben, Kristófnál meg sajnos muszáj, akkor automatikusan nyitogatja a száját, ha a kezét is lefoglaljuk valami autóval vagy egyéb ilyesmivel.

Már azt is elég világosan tudtunkra adja, ha inni kér. "Isz isz" a varázsszó, de persze a sz és a s közötti hangot kell elképzelni, ami miatt nem mindig kapcsolok elsőre, hogy mit akar. Ma is vissza kellett kérdeznem, hogy inni kérsz? Erre ő : ieie. Azaz igen, igen. Mássalhangzók képzésével nem fárasztja magát.

Mond még olyanokat, hogy ját (játék), valamint Doe (Doresz) - a szokásos apa és anya már elég régen van. Legutóbb azon kaptam rajta, hogy a szemközti ház erkélyére kizárt kutyával beszélget, de a konvenciókkal ellentétben nem vauvaut, hanem mindenféle egyebet mondott. Viszont valódi beszélgetés volt, mindkét fél szóhoz jutott felváltva.

Valamelyik nap pedig - ennek a beszélgetésnek a másnapján - séta közben először mutatott érdeklődést kutya iránt, konkrétan rámutatott hosszan, és szintén hadovált valamit, amit én úgy értelmeztem, hogy "az is pont ilyen volt, amelyikkel tegnap dumáltunk."

Kedvenc szórakozása az ablakon való kinézés, úgyhogy jó sokat kell kézben tartani, pedig már nem könnyű. Pontos adatot sajnos nem tudok mondani, mert az egyéves státuszra még mindig nem bírtunk eljutni, de szubjektív mérőműszerem szerint a súlya megfelelő.

Kedvenc játékszerei a babák és a főzős eszközök. Főzős eszköznek számít minden, ami kicsit is hasonlít egy tálkára és egy kanálra. Olyan is szokott lenni, hogy a játékétellel megetet minket. Még nyammog is hozzá, amikor nyújtja a szánkoz. A bábokat és babákat is eteti. (Ehhez képest Doresz vonatozik és kalapácsol - semmi nyoma a nemi sztereotípiáknak) Jól feltalálja magát más gyerkek között is, pl. az IKEA játszóban gyakoroltunk valamelyik nap. Van egy előnye az egykori egyéves Doreszhez képest: Kristófot nem olyan könnyű ledönteni a lábáról, úgyhogy nagyobb gyerekekkel is megvívja a harcokat.

Az alvás még mindig az a téma, amiről ne is beszéljünk. Tegnap, amikor hn 2-kor már negyedszerre keltem fel hozzá (11-kor felüdtem le), akkor elég ideges voltam. Nem mintha ez különleges eset lenne, csak épp már fogynak az erőtartalékaim. Megbeszélte a családi kupaktanács, hogy mától fogva az éjszakai szoptatásokat elfelejtjük, és bízunk benne, hogy ő is három nap alatt le fog szokni róla, hogy minimum hatszor ébredjen, mint annakidején a nővére. Talán emiatt a nyugtalan alvás miatt van az is, hogy nappal még kétszer alszik, sőt, egyszer kora este is időnként. Persze ez a két alvás nagyon kényelmes nappal, de éjszaka megvan az ára, és azt hiszem, ideje, hogy némi információt adjunk át neki a bioritmus témájában.

Még ide kívánkozik, bár csak a 13 hónapos listába, hogy nemrég először használta a ceruzát rendeltetésszerűen. Szerintem az ovis hittanon leste el, ahol egyébként aktív tag: a másik két "kistesóval" együtt csinálják a show-t.

Foga is van, jó sok és rendesen fáj is, amikor megharap valakit, megszámolni nem engedi, de az biztos, hogy 3 új rágófoga van a múltkoriakhoz képest.

Képüzi Kabára

2009-02-25T14:27:00.000+01:00

Élni tudni kell. Kaja, lufi, nő.

Harmincéves keresztapa ajándéka egyéves keresztfiának

2009-02-17T15:33:00.000+01:00

e-gy

kedves szeretett egyetlen keresztgyermekem

nem felejtettem el eme nemes cselekedetet

egybe belehemperegsz esetleg beleesel
nem sejthetem

egyszer egy esztendeje meglepett ember lettem
elengedted eme szeretett egyedet
nem engedhetted meg ne legyen eredeted

szemed keresett
lelked nevetett
de nem feledem
eszedet cseledet

nevedet kedvelem
mert szeretet-lelet

egy lehetsz
eme rengeteg
gyermekseregben

de nekem te leszel
egyetlen
eme megnevezett
nem-kedden

szeretettel

egy kedvenced

…nem felejthetem el egy esztendeje kedden
egy net-percben ez lettem… ez… egy e-s mester

Mr. David egy napja, amely történetesen szüli - 4. rész

2009-02-12T19:58:00.001+01:00

Mr. David egy napja, amely történetesen szüli - 3. rész

2009-02-12T19:55:00.000+01:00

Mr. David egy napja, amely történetesen szüli - 2. rész

2009-02-12T19:53:00.001+01:00

Mr. David egy napja, amely történetesen szüli - 1. rész

2009-02-12T19:50:00.001+01:00

Első szerepjáték

2009-02-03T09:22:00.000+01:00

Tegnap Kristóf vett egy kis műanyag babaedényt meg egy kanalat, és spontán elkezdte megetetni az egyik bábot, majd etetés után megölelte. Kicsit koraérett a gyerek, ennek két év körül ön el az ideje, de Doresz se csinálta másfél éves kora előtt, pedig ő is korán kezdte.

Fiú

2009-02-02T09:43:00.000+01:00

Azt hiszem, jobb ha hozzászokom a gondolathoz, hogy egy fiú mégiscsak fiú. Talán múlt héten volt, hogy észrevettem, mennyire be van gyulladva az egyik körme. Nem emlékeztem semmire, ami okozhatta, figyeltem, szép lassan visszahúzódott a duzzanat meg a pirosság, megnyugodtam. Aztán kezdett a köröm töredezett lenni, akkor már sejtettem, hogy nem ússza meg szegény gyerek olyan könnyen, ma pedig elkezdett leválni a köröm. Utólag visszagondolva, valóban volt egy másfél-két hete egy fióknyitogató periódusa, amikor párszor rá is csukta magára a fiókot, nyilván ez az oka. Gondolom, már nem fáj neki, közvetlen a becsípődéskor lehetett rosszabb, de azért nagyon sajnálom szegényt. Doresz se volt tündérgyerek, kipróbált minden baromságot, de ezt a körömleesést még eddig megúsztuk. Velem se volt még ilyen, úgyhogy fogalmam sincs, mit érezhet Kristóf. Tudja esetleg valaki, hogy mire kell ilyenkor figyelni? Ragasszam be vagy hagyjam így? Mennyi idő, amíg visszanő a köröm? Fáj ez neki? Ha leesik, fertőződhet még vagy ez a veszély már elmúlt? Bevallom, nem is akarok gondolni arra, mennyi mindenféle baleset áll még előttünk, ha egyéves kora előtt már sikerült egy körömleesést összehoznia.

Rájöttem

2009-01-27T16:20:00.000+01:00

A fiúk azért szeretnek focizni, mert lusták lehajolni a labdáért.

Kisded játékai

2009-01-26T08:49:00.000+01:00

Amint meglátta a fényképezőgépet, elmenekült a tett színhelyéről.

Fizikai kísérletek

2009-01-22T08:34:00.000+01:00

Úgy látszik, Kristóf megtanulta, hogy ha valami leesik, zajt okoz. Mert az ugye teljesen normális, hogy ha az ember ül az etetőszékben, és már nem kéri az ételt, akkor csak simán ledobja a földre. Hasonlóan ha nem kéri a vizet, akkor az itatót egy kecses mozdulattal kis ívben elengedi.
Úgy tűnik, ez szerinte nagyon jó vicc, és valahogy mintha hozzá is tartozna az étkezés befejezéséhez az itató koppanása a földön.
Legutóbb sikerült elkapnom röptében. Közben néztem az arcát is, és a következőket figyeltem meg:
Amikor elengedte a poharat, két másodperc múlva szemét becsukta, fejét behúzta a vállai köz, vállak fel, tehát pont úgy viselkedett, mint aki vár a koppanásra és az azzal járó ijedelemre. Aztán amikor a kopp elmaradt, újra normál tartásba hozta magát és tágra nyílt szemmel csodálkozott. Majd lenézett oldalt arra, ahova ledobta a poharát.
Ezt aztán megismételtük párszor, mindig ugyanez volt a forgatókönyv. Nem tudom, ő hogy volt vele, de én rettentő élveztem. Okosodik szerintem. Hacsak nem kaszáltam bele most a világképébe, és nem kezd el kételkedni a gravitáció törvényében az elmaradt koppok miatt.

Ma 11 hónapos

2009-01-12T22:31:00.000+01:00

A tízhónapos bejegyzés elmaradt, így most nagy az ugrás. Kristóf már jár és a maga módján beszél. Az "anya" már teljesen egyértelmű, csak nekem mondja, nekem viszont gyakran. És amúgy is, nagyon sokat dumál, mérgesen veszekedik, ha úgy adódik, Doresszal diskurál, ha épp olyanjuk van.
Reggelente simán nyerek 15-20 percet, ha Kristóf első hangjaira Doreszt beküldöm, mert aranyosan eljátszanak. Olyan is előfordult már, hogy végül mindketten visszaaludtak még egy kicsit.
Napközben is egyre több időt töltenek együtt, tegnap például azt vettük észre, hogy zárt ajtók mögött szépen, csendben elvannak már nagyon sok ideje. Dani belesett a kulcslyukon, minden rendben volt, ketten külön, mégis egymás társaságától megnyugodva játszottak.
Kristóf egyébként már tényleg nagyon ügyesen mozog, megy, ahova csak akar, sőt, például az Ikeás hintalóra is szépen próbál felmászni, ahogy Doresztől látta.
Enni továbbra is szeret, különösen a rágható, kézbevehető dolgokat, amelyeknek a neve kenyér. Óvatlan pillanatban karácsony körül mézeskalácshoz is hozzájutott, azt is eléggé csípte.

Nemrég először volt látogatóban keresztszülei új otthonában, ott is példásan viselkedett.

játszós

2009-01-05T07:59:00.000+01:00

Akár igazi a kenyér, akár műanyag, Kristóf le nem tenné.

még mindig nevet

2009-01-05T07:56:00.000+01:00

Nevet

2009-01-05T07:52:00.000+01:00

Karácsonyfa imádása

2009-01-05T07:43:00.000+01:00

Nem volt szükség nagy szemfülességre, hogy elkapjuk a pillanatot: Kristóf amikor csak meglátta a karácsonyfát, ezt a testhelyzetet vette fel. Szerintem le volt nyűgözve. Vagy meg akarta fogni a díszeket.

első lépések az új évbe

2009-01-01T19:04:00.000+01:00

Szó szerint értendő, azaz Kristóf megtette első igazi lépéseit. Igaz, már pár napja írtam, hogy ha akar, megy pár lépést, de azért akkor még kettőnél, háromnál több nem sikerült, és rendre bukással végződött mindegyik. Most meg úgy van, hogy meglát valaki a szoba másik felén, és elindul, tesz 6-8 lépést, van olyan is, hogy közben megáll, kezét széttárja, egyensúlyoz, aztán továbbmegy, és nem esik el. Látszólag tetszik neki a dolog, mert gyakran ismétli, próbálgatja.
Így akkor pár napig ismét van rá jó magyarázatunk, miért ébred gyakran éjszaka: a fejlődési ugrások ezzel járnak, és mi örülünk, ha fejlődik a gyerek, még az éjszakázásokat se bánjuk. Tényleg.

És már idegen nyelven is

2009-01-01T11:30:00.000+01:00

Kristóf felfedezte, hogy a virágföld ehető.

- Kristóf, nem! Menj el onnan.
Kicsit hátramászik, majd rámnéz, újra megközelíti a tiltott objektumot, és ezt mondja:
- Again, again!

Mondom, hogy lehet vele beszélgetni!

2008-12-25T10:36:00.000+01:00

- Kristóf, te most hülyítesz engem?
- Ühüm.

mérföldkő

2008-12-23T22:06:00.000+01:00

Immár teljesen hivatalos, mert több tanú előtt mutatta: egyedül áll és jár. Ha akar, persze, mert legtöbbször azért még négykézlábaz.

Már beszélgetni is lehet vele

2008-12-19T22:15:00.000+01:00

Ilyeneket például:

- Kristóf, nem vagy véletlenül álmos?
- Ááá.

etetőszékben mindig boldog

2008-12-17T16:55:00.000+01:00

közös játék

2008-12-06T22:56:00.000+01:00

halad

2008-11-29T20:44:00.000+01:00

2008-11-24T22:00:00.000+01:00

Kristóf próbálgatja az egyedül állást és az első lépés megtételét. Ennek következtében a homloka csupa kék folt, az álla pedig ma délután felhasadt. Na, nem mintha ez zavarta volna - már azon túl, hogy nehezményezte, hogy félbe kell szakítania a gyakorlást, amikor kicseréltem az összevérezett pulcsiját.

Didgeridoo

2008-11-19T07:43:00.000+01:00

A művész és az ő hangszere

A művész játék közben. Egyébként valóban adott ki hangokat.

holnapután kilenc hónapos

2008-11-10T20:12:00.001+01:00

És már igazi nagylegény. Éppen egyik rágófogát növeszti - jelentősen lecsökkentve ezzel alvással eltölthető időmet. Éjszaka éjfél és négy között negyed-fél óránként ébred. Érdekes módon előtte kilenctől éjfélig csak egyszer szokott felébredni, és ha kis mázlim van, akkor négy és hat között végig alszik.
Unokatesóival is alakul a kapcsolata: Hanna Zorkát édesen simogatja a maga esetlen mozdulataival, úgyhogy figyelni kell rendesen, nehogy túl sokáig próbálkozzon a "na és mi történik akkor, ha a fején lévő két kis kört jó erősen megnyomom" kérdés megválaszolásával. Danit egyértelműen példaképként fogadja el. Nézi, láthatóan tanulni akar tőle, és megdöbbent arckifejezéssel, később pedig aggódva nézi, ha mondjuk Dani sikít, sír, kiabál.
Sajnálattal állapítottam meg, hogy jelenlétem nincs jó hatással a fiamra. Remekül eljátszik, ha nem vagyok otthon vagy a szobában, mindenki szívébe belopja magát. Ha viszont lát, azonnal eljátssza a hattyú halálát - kiprovokálva ezzel, hogy vegyem fel.
Megjegyzem, ma már odáig fajult a helyzet, hogy kipróbáltam Zsukka hordozókendőjét. (A mienk egyrészt otthon volt, másrészt már nem igazán szeretem benne hordozni, mert ennél a súlynál nagyon vágja a vállam.) És hát hihetetlen, össze se lehet hasonlítani a mienkkel, olyan puha, és annyira kényelmes. Szinte sajnálom, hogy nem most kezdem az anyaságot, akkor biztos ilyet vennék.
Apropó, súly: a múltkor az oltáskor megmérték a fiatalembert, 8,5 kiló, az nem kevés.
Napjait egyébként már valódi játékkal tölti: kiválaszt egy játékszert, odamegy érte - na jó, egyelőre még csak mászik -, aztán egy darabig lefoglalja magát. Persze továbbra is szívesen veszi, ha hordozzák, mi meg igyekszünk...
Sokat eszik, bár fogzáskor egy kicsit visszaesik a lelkesedése. A kiflicsücsök rágcsálásában persze ilyenkor jár a leginkább élen. Minap már egy kis sajtot is kapott, és határozottan ízlett neki.
Doreszt nagyon szereti, kölcsönösen szórakoztatják egymást fürdéskor. Eddig csak Doresz állt a kád szélénél, amíg Kristóf fürdött, most már Kristóf is, amikor Doresz - és röhögnek és röhögnek. Időnként lökögetik egymásnak a keresztelőre kapott puha gumiautókat is.
Határozottan látszik már a pályaorientációja is: víz-gáz és fűtésszerelő lesz, ha ez így megy tovább.
Valamelyik nap fotózok is majd.

mint a nagyok

2008-10-30T08:32:00.000+01:00

Kristóf egy ideje már úgy fürdik, mint a nagyok. Beleül a kádba, és kész. Nem kell fekvőbetét, meg állandóan fogni, meg ilyenek - és úgy látom, nagyon élvezi az új perspektívát.

Amellett meg még ilyen vicces szituk is vannak, hogy Doresszal fekszünk az ágyán és olvasunk valami mesét, vagy csak egyszerűen beszélgetünk, Kristóf meg játszadozik mellettünk a szőnyegen, egyszercsak feláll és benéz az ágy leesésgátlója fölött. Tisztára, mint a nagyok, függőlegesben. És lehet benne valami, hogy az emberréválás a felegyenesedéstől számítható, mert tényleg, amikor még négykézlábazott, meg feküdt, leginkább babának tartottam, most meg már igazi ember-érzést kelt.

Mellesleg pedig hat foga van.

keresztelő képpel és hanggal

2008-10-19T21:29:00.001+02:00

Először szépen leült mindenki a helyére. Még azok is, akik nem voltak hajlandóak szép ruhába öltözni, majd többször kifejtették, hogy nem akarnak énekelni. Kristóf végigpróbált több helyet, végül Dani kezében találta a legkényelmesebbnek a helyzetet. Ott aztán végigmérte az ünneplő társaságot.

Kristóf rettentően élvezte a keresztelést. Amíg a vizes rész tartott, tapicskolt a keresztelőmedence üveglapjára a lecsordogáló folyadékban,

majd az áldáskor lapozgatott egy kikészített könyvet.

Aztán következett az áldás, amin nagyon meghatódtunk, főleg mert a szöveg egy régi barátnőmtől származott.

Itt pedig már az egyik keresztanya kezében látható a kis ünnepelt.

Semmi sértődés, másról azért nem teszünk fel képet, mert viszonylag kevés sikeres felvétel készült. Bízunk benne, hogy a többi keresztszülővel még sok jó képre lesz lehetőség a közeljövőben.
Itt kell megsúgnom, hogy Tam szerzett egy dalt Kristófnak, de mert ő egy ilyen szégyellős fajta, meg nagyon szerény is, csak akkor adta oda a cédét, amikor a vendégek többsége már elment, így ezt nem hallhatta, csak egy egész szűk kör. De sebaj, a szám slágergyanús, így reméljük, a következő Megacsend koncerten már hallhatjuk mindenféle hangszerrel kísérve.

Nagyon örültünk az egész ünnepnek, szépen meg is hatódtam, meg minden. Köszönjük Mariannak a szertartásos meg prédikációs részt, Taméknak a tortát meg a dalt, Diának meg a két nagymamának a sütiket, Szilvinek a fotókat, a keresztszülőknek, hogy készek voltak szorosabbra fonni baráti kötelékeinket - vagy hogy is mondják az ilyet rendesen -, és természetesen mindenkinek, hogy ott volt és a kedves ajándékokat.

Mondtam is Daninak este, hogy egy ilyen keresztelő után kedvem támadt szülni még két gyereket. Aztán meggondoltam magam, de ez nem a keresztelőn múlt.

ps.: Egyébként nem volt véletlen a sok hiszti, Doresz ma reggelre lázasan ébredt. Tudtam én, hogy nem rosszaságból ilyen.

8 hónapos múlt a héten

2008-10-17T18:56:00.000+02:00

Nem feledkeztem el róla, de valahogy nem volt ihletem, és akkor épp újdonságokról sem nagyon tudtam volna beszámolni. Most viszont bőven!
Kristóf a héten valahogy feltűnés nélkül felcserélte a kúszást a négykézlábazásra, és a bizonytalan támaszkodó ülést viszonylag biztonságosra. Igaz, csak az etetőszékben használja ezt a tudását, van most fontosabb dolga egész nap: álldogál, és bútorokba kapaszkodva lépeget. Tényleg, akárhol van, azonnal feltornázza magát állásba.

Amúgy meg készül a keresztelőjére, a héten szinte kizárólag kenyéren és vízen élt. A kenyér izgi, mert jön a foga, és jól esik valamit rágcsálni, a víz meg azért izgi, mert meg lehet fogni két kézzel az ivópoharat. Az aggódó és rosszalló rokoni szíveket megnyugtatom, hogy azért főzeléket és anyatejet is fogyasztott természetesen.

Dúl egyébként a testvérháború, összevesznek és kibékülnek, verekszenek - mindketten teljesen egyenrangú félként vesznek részt a küzdelmekben, a múltkoriban épp Kristófot kellett lefejtenem Doreszről, mert épp harapdálni támadt kedve a nővérét.

utolsó szó

2008-10-14T09:14:00.000+02:00

Tehát közhírré tétetik a legeslegutolsó keresztelős időpont: október 18. szombat, délután 4 óra. (Azaz egy órával korábban, mint eredetileg terveztük) A helyszín változatlan: Kékgolyó utca 17., Budahegyvidéki Evangélikus Templom. Sok szeretettel várunk minden kedves...

Megint keresztelői hír

2008-10-13T00:07:00.000+02:00

Elnézést kérünk minden meghívottól, de történt egy malőr, apró félreértés, vagy nevezzük bárhogy, aminek következtében a keresztelő vagy máshol a tervezett időben vagy egy órával korábban a tervezett helyen lesz. Hogy melyik, az az egyik keresztanya munkahelyi főnökétől függ. Szóval figyeljétek a blogot, amint tudunk biztosat, szólunk.
Csak megnyugtatásotokra mondom, hogy gyereket keresztelni bárhol és bármikor lehet, még csak lelkész sem kell hozzá feltétlenül, (bár a vendégseregben számolatlanul lesznek) így minden egyéb külsőség csupán bónusz, hab a tortán, ilyenek. Rémálmaimban még az is előjön, hogy majd a hidegtálakat is elfeljteik hozni, na az lesz az a pont, amikor megrázom magam, és azt mondom, rendeljünk pizzát és éljen Kristóf!

Mozgásban

2008-10-08T19:28:00.000+02:00

Eljöttök?

2008-10-08T19:15:00.000+02:00

Sziasztok, kedves nagyszülők, unokatesók, nagybácsik és nagynénik, valamint leendő keresztszülők, meg akiknek még szóltak az őseim - lesz nekem keresztelős ünnepem október 18-án délután 5-től a Budahegyvidéki Evangélikus Templomban, aztán meg kis falatozás meg játszás, beszélgetés minálunk, otthon. Eljöttök? Ugye, nem lehet nemet mondani egy ilyen elbűvölő tekintetnek?

hasalós

2008-10-07T20:59:00.000+02:00

Tesók

2008-10-07T20:57:00.000+02:00

2008-09-26T15:55:00.000+02:00

Látom már következő napjaink és éjszakáink megkeserítőjét. Úgy hívják, hogy jobb felső egyes.

Éljen, álljon

2008-09-26T09:28:00.000+02:00

Akkor most följegyzem, hogy tegnap arra lettünk figyelmesek, azaz hogy Doresz arra lett figyelmes, hogy Kristóf a járóka - nálunk egyszerűen csak járkálónak becéződik - rácsába kapaszkodva szabályszerűen felállt. És úgy is maradt. Ülni mondjuk még mindig nem tud normálisan, de bízom benne, az is eljön egyszer.

Doresz etet

2008-09-24T10:27:00.001+02:00

Ez az új fejlemény, rájöttünk, így két gyereket is lehet vagy negyed órára ártalmatlanítani. Csak arra kell figyelni, hogy Doresz azon a címen, hogy megkóstolom, nem forró-e, meg ne egye az egészet Kristóf elől.

Ételmaradék van a száján, úgyhogy boldog

2008-09-24T10:25:00.000+02:00

búcsú a pogányság posványától, avagy keresztelői beharang

2008-09-17T22:26:00.000+02:00

Szinte hihetetlen, de végre sikerült dűlőre jutni a Kristóf keresztelőjével kapcsolatban. A dátum tehát október 18. szombat. Akibújtakinem, részletek később...

7 hónapos

2008-09-12T23:33:00.000+02:00

Egyébként pedig jubilált Kristóf. Már amennyiben jubilálásnak, azaz örömködésnek lehet nevezni azt a mennyiségű keserves sírást, ami a mai napba belefért. Kristóf nyilvánvalóan több alvást igényel, mint amennyit végülis véghezvisz. Nem én mondom ezt, sőt, nem is arról van szó, hogy rávetítem a saját alvásigényemet, hanem a vak is látja, hogy szenved szegény, szeretne aludni, de annyi minden érdekes dolog van a világban, amit nem lehet abbahagyni nézni és tapintani és szájba venni. Szóval sír és szenved, és ha ilyenkor kézbe vesszük, csak rosszabbat teszünk, mint ha sírni hagynánk. Nehéz ezt elfogadni nekem, megrögzött gyerekfelvevőnek.

Mozgását tekintve csak hüledezhetünk, állandóan kúszik-mászik a maga sajátos stílusában (egy fóka és egy háromlábú macska mixét kell elképzelni), pelenkázni lényegében lehetetlen kis testi sérülés nélkül, és örülünk, ha nem veti le magát fejjel a kiságyába a pelenkázóról. Felülni is próbál, de egyelőre úgy tűnik, a Z-ülés kényelmesebb neki, mint a normális. Úgy viszont egész sokáig tartja magát, aztán amikor elfárad, akkor jó nagyot koppan a feje.

A mai nap fénypontja egyébként az volt, amikor kinézte magának a folpackos tekercset, elmozgott odáig, megragadta, és látszott, hogy elégedett magával. Játszott is vagy tíz percig ezzel a fölöttébb érdekes tárggyal.

Bánkon voltunk

2008-09-12T23:23:00.000+02:00

elcsattant egy puszi

két kis zsugyelpofa

ezt sajnos ritkán csinálja

2008-09-05T15:20:00.000+02:00

általában ezt csinálja

2008-09-05T15:17:00.001+02:00

2008-09-04T08:07:00.000+02:00

7 kiló 80 deka. Már nem sokáig tart a hordozókendős korszak.

2008-09-01T10:32:00.000+02:00

Szemünk fénye rettentően intelligens. Egy hete még a porszívó hangjától nyugodott meg, ami fura gusztusra vall, de ő dolga, mióta viszont elkezdtük porszívóval tisztítani az orrát, a normál porszívózásra is sírógörccsel reagál.

Meglepetés!

2008-08-29T08:22:00.000+02:00

Nahát, még egy fog - kiáltottam föl, és már nyúltam is bele a szájába letapizni - hú, ez nem is kicsi, ööö, izé...

És akkor kivettem a szájából egy szétcsócsált matricát.

hmmm

2008-08-26T21:17:00.000+02:00

Tegnap rá akartam adni Kristófra egy polár kardigánféleséget, amibe az volt írva, hogy 12 hónaposoknak. Nem jártam sikerrel, az ujjába nem fért bele csuklónál a mi kis nádszálunk.
Aki egyébként annyit vagy többet eszik, mint Doresz, és vele egyező méretű pelenkát visel.

babaolimpia

2008-08-17T13:37:00.000+02:00

Érdekli a dolog

ez még semmi

na, ez már igen!

és megvan!

Mit nekünk magyar sikertelenség az olimpián - itt van Kristóf, akinek épp Pekingre értek be az edzései!

(ez volt a beígért különleges sorozat, tessék csodálkozni!)

2008-08-17T13:26:00.000+02:00

ez meg a banán

Illusztráljuk is az előzőt

2008-08-17T13:24:00.001+02:00

ez a pizzaevés

Kristóf mai ebédje

2008-08-17T13:18:00.000+02:00

1. egyharmad üveg pulykahúsos sütőtök
2. egyharmad üveg őszibarack gabonával

majd amikor a pizzába harapásomat hangos méltatlankodás kísérte

3. 10 cm-nyi pizzaperem egyedül szétrágcsálva

majd amikor apja szája felé közelíteni látta a banánt, és hangot adott a világon uralkodó igazságtalanságok fölötti bánatának

4. fél banán szintén szilárd, a maga természetes előfordulási formájában.

5. majd ezt leöblítette kis anyatejjel

Tudom, hogy korai, de kikövetelte. Mit van mit tenni.

világszámok

2008-08-16T21:38:00.000+02:00

Kijött az első fogacska. Alsó-középső, ahogy az elő van írva. A mellette lévő kettő is igyekszik. Igazi kis csipke. És már használja is, például arra, hogy a vállalmba harapjon. Meg a nyakamba. Ami csak azért rossz, mert ilyenkor az ijedtségtől meg a fájdalomtól majdnem elejtem. Na de sebaj, amennyit mostanában beveri a fejét a kiságy és a járóka rácsába, a falba, meg mindenbe, ami határt akar állítani terjeszkedési szándéka elé, egy leejtés már nem számítana.

Mert igen, Kristóf határozottan a helyváltoztatós korszakába lépett. Hasonfekvésből felnyomja magát négykézlábra, kinyújtja a lábait, popsi az ég felé, aztán himbálózik egyet, majd amikor testsúlya kezeire esik, akkor a lábaival felugrik és kicsit előrébb teszi, ami által a kezei is előrébb kerülnek. Hát nem tudom, szerintem a sima négykézláb mászás könnyebb lenne, de ez legalább látványosabb.

2008-08-12T15:59:00.000+02:00

Éljen Kristóf, a féléves!

(Szégyen és gyalázat, hogy most sincs fénykép. De azért beharangozom, hogy egy Különleges Sorozat készül, amit majd egyben fogok közzétenni.)

pár nap híján 6 hónaposan

2008-08-06T20:47:00.000+02:00

Kristóf azzal tölti szabadidejét, hogy fogat növeszt. Ugyan még egy sincs neki úgy igazán kinn, de már négy hónapos kora óta látszik két határozott fehér pöttyöcske egymás mellett az alsó ínyén. Már napok óta lényegében egy kínlódás az élet, egybefüggő bőgés, ordítás, amelyet néha oázisként szakítanak meg az alvás rövid percei. Óráit semmiképp nem mondhatok - még éjszaka sem. Este menetrend szerint óránként ébred, igazából kizárólag szenvedés céljából, mert szopásra csak ritkán adja a fejét, cserébe viszont dobálja magát, sír, de legalább nyöszörög, hogy még azon is aggódnom kelljen, vajon Doresz felébred-e a zajokra. A kiságyban altatás csak az első alvási periódusban sikerül, akkor se mindig, pedig már reméltük, hogy az új lakásban közös szobában alhatnak a gyerekek. Mondjuk annyi előrelépés történt, hogy közös szobában van az ágyuk.
A nappalok nagyjából úgy zajlanak, hogy Kristóf sír, kivéve ha épp
1. Doresz nevetteti mindenféle játékokkal
2. Én hordozom (lehetőleg táncolva)
3. Eszik

Igen kivételes esetekben a babakocsiban is hajlandó elszundítani illetve csendben maradni éber állapotban, de ugyebár a négy fal között mégsem babakocsizhat egész álló napot. Főleg, mert nem bírnám felcipelni a babakocsit az emeletre.

Nem az, hogy az idegeim rongyosak. Még csak nem is az, hogy trehány anyának érzem magam, amikor mondjuk lerakom úgyismindegy alapon. De spec a költözési dobozok emelgetésében amúgy is megviselődött derekam ma délutánra bemondta az unalmast. Még az a szerencse, hogy nem szokott érdekelni, ki mit gondol rólam. Most például a szomszédok véleménye nem érdekel.

Megvan amúgy a magyarázat erre a renitens viselkedésre. Ma láttam, hogy az eddigi két fehér pötty mellé egy harmadikat is növesztett a kiscsákó. Várom már az áttörést, az a nap biztos a legrosszabb lesz eddigi életem során, de legalább látszana már a vége.

kábé öt és fél hós hírek

2008-07-31T17:23:00.001+02:00

Kristóf határozottan négykézláb áll. Egy pár napja már hezitáltam, hogy ez kimondható-e, de tegnap este óta szerintem már semmi túlzás nincsen benne. Különféle konkrétan körül nem írható mozdulatokkal mindenféle helyváltoztatásra képes, ha van valami motiváció. Mondjuk egy érdekes tárgy, avagy egy sokat ígérő testrész.

Ezenkívül egyre nyálasabb a kiskölyök, támadnak a fogak, tegnap már kapott homeopátiás bogyókat is rá, és nem tudom, hogy amiatt-e, de utána elaludt egy kicsit. Határozottan fellélegeztem, sok nekem órák hosszat hallgatni úgy a nyűglődését, hogy nem vagyok képes megvigasztalni.

2008-07-25T23:30:00.000+02:00

Kristóf gyönyörűen tartja magát hasonfekvésben. Olyan aranyosan tolja fel a fejét, mintha fekvőtámaszozni készülne, meg a lába is felfelé kalimpál közben, sőt, időnként kezét-lábát egyszerre emeli magasba, ami meg már egyenesen tornaórai mutatvány. Képtelenség, hogy nem rakok fel képet róla. De sajnos ezzel az ügyességével párhuzamosan napi két-háromszor okádja tele a szőnyeget, úgyhogy pillanatnyilag nem vagyunk fotóképesek. Hamarosan irány a tisztító, és majd akkor jön a fénykép is.

színház és tisztított vaj

2008-07-17T15:39:00.000+02:00

Ha szomorú, akkor übü, ha vidám, akkor ghi.

kis utánzó

2008-07-13T23:36:00.000+02:00

Már több apróságot tekintve megállapítottam, Kristóf nagyon hasonlít az unokatesójára. Az első, még magzatmázas fotójukat konkrétan össze lehetne keverni, a gyarapodási ütemük, az a lelkesedés, ahogy a kajára vetik magukat, mind nagyon hasonlóak. (És valljuk be öthónaposan egyéb szokások még nemigen vannak.) Most úgy tűnik, még egy bizonyíték van a rokonságra: Kristóf ugyanúgy a csücsizéssel nyugtatja magát, mint Dani. Ha már végképp képtelenség megnyugtatni, mert mondjuk valaki tüsszentett egy hangosat, akkor csak kezébe nyomok egy bármilyen textíliát, két kézzel megragadja, plusz az egyik hüvelykujját a csücsivel egyetemben bedugja a szájába, és onnantól béke van. Milyen egyszerűen működik ez a gyerek!

kis éhező

2008-07-10T10:31:00.001+02:00

Rájöttem, hogy Kristófot az utóbbi hetekben éheztettük. A sok nyűglődés meg bömbölés minden bizonnyal az éhség következménye volt. Szívesen szoptattam volna én, de minden érdekelte, percenként ötször forgatta a fejét, öt percnél tovább nem kötötte le az evés, így aztán valószínűleg fogyhatott a tejmennyiség. Az valamennyit segített, hogy megpróbáltam ingermentes környezetben etetni, azaz Doreszt halló- és látótávolságon kívülre szorítani, amikor csak lehetett, de sajnos nem lehetett elég gyakran. Az orvos ugyan azt mondta, jó lenne kizárólag anyatejnél maradni 6 hónapos koráig, de engedélyt kaptunk, hogy kipróbáljuk a tejpépeket. Kristóf azóta zabál. És zabál. És zabál. Olyan mennyiségeket nyom be egyetlen alkalommal, amiket Doresz annakidején két-három nap alatt... köpött vissza. A nyaralás alatt csak amikor meglátta a kis csészét, amibe kikevertük neki a pépet, már üdvrivalgásban tört ki. Ennek örömére üveges bébiételt is kóstoltattunk vele, és egy vacsorára az üveg egyharmadát fogyasztja el széles jókedvvel. Úgyhogy a gyereknevelés új örömei tárulnak fel előttem: ezek szerint az étkezés nem feltétlenül idegbaj, nem feltétlenül lesz sárga és zöld foltos a fal, a padló, valamint anya és gyermek teljes ruhatára. És a bónusz, hogy mióta egyéb kajákat is kap, valahogy a szoptatáshoz is több türelme van. Azt persze némileg túlzásnak tartom, hogy amikor meglátja a tányéromat, olyan elánnal nyúl bele és úúúúgy nézi a rajta lévőket, mintha háborús szükség lenne, és én előle enném el az utolsó falatokat.
Látszik is a sok evés, Kristóf kábé duplaakkorának tűnik az autósülésben, mint mikor elindultunk nyaralni.

száraz tények

2008-07-05T08:11:00.000+02:00

Kristóf ezennel megduplázta a születési súlyát, azaz 6,9 kg. Ezt a súlyt pedig úgy mozgatja, hogy csak na, forog ide-oda, és a kúszást próbálgatja.

kis orális

2008-06-30T14:22:00.000+02:00

Kristóf, ez a kis gömböc, azzal lep meg minket az utóbbi hetekben, hogy akkor boldog, ha van valami a szájában. Oké, hogy minden okos könyv szerint ez a normális, de valahogy Doresz annyira kerülte a szája és egyéb tárgyak közötti mindennemű kapcsolatfelvételt, hogy számunkra az lett a normális, és amit mostanában látunk, az a szokatlan.
Ha lefekszik, szájába gyűri az alatta lévő lepedőt. Akkor is, ha amúgy feszesen be van tűrve - megoldja. Szájába veszi a játékot, ami fentről lóg a játszószőnyegén. Ha nem megy, mert mondjuk nem ér el odáig, akkor cibálja és ideges. Imádja a fogínyvakaróját, bizony, ilyen is van neki, ez a fő napi jutalom számára, hogy vakarászom az ínyét. Doresz szerintem annakidején minimum kiszaladt volna a világból, ha ilyet tettem volna vele, habár járni nyilván nem tudott. A múltkor csak úgy poénból szájába dugtam - mármint Kristófnak - egy szelet pizzát. És nagyon gyorsan kellett kapcsolnom, nehogy leharapja. Látszott, zokon vette, hogy elvettem a beígért finomságot. Ha pedig semmi nincs, akkor a kezét nyomja az arcába, de nem ám csak egy ujjat, hanem az egész öklét. Ugyanakkor - gondolom, rájött, hogy a túl sok evésnek hányás a vége - a mellenlógás nem kedvenc sportja, és csak addig űzi, amíg feltétlen muszáj.
Komolyan úgy tűnik nekem, hogy amikor valamit mutatok neki, szájjal tapintva akarja megismerni.
Mellesleg pedig, mivel mostanában többször szoptatás után is éhesnek tűnt, próbaképp tejmentes pépet is applikáltam a bébihúsba, amit egyrészt fintor nélkül tűrt, márészt le is nyelte, harmadrészt pár kanál után nagyra nyitotta a száját és két kézzel irányította a kanalat bécsi kapu méretű szájába. Azt hiszem, dúl az orális fázis.

2008-06-18T19:58:00.000+02:00

2008-06-12T23:34:00.000+02:00

Ideje már írni Kristófról, tegnap meg ma úgyis ő volt a főszereplő itthon.
Elsőre a száraz adat, kaja után 6630 grammot nyomott, ami azt jelenti, hogy hízik ő, csak már korántsem olyan gyorsan, mint eddig. Most ezen lehet agyalni, vajon normális-e vagy kevesebb tejhez jut, mint szeretné, én is ezt teszem folyton, de egyelőre úgy tűnik, nem annyira éhes, mint amilyen rossz ízű a tápszer. (Merthogy kíváncsiságból csináltam neki egy adagot, de se pohárból, se cumiból, se kiskanálból nem csúszott le.)
Volt pár nehéz napunk, ezt most nem úgy írom pl. 1.-ben, mint általában a kismamák, hanem úgy, hogy neki rossz napjai voltak, minek következtében nekem és Doresznak is. Kristóf ugyanis nyöszörgött egyfolytában vagy két napot, és nem tudtam rájönni, hogy miért. Első gondolatom az időjárás volt, meleg is, fülledt is, eső előtti nyomiság, ami végülis egy felnőttet is megkínoz. A második a "vajon éhes-e", de aztán ezt kizártuk a tápszerkísérletekkel, a harmadik pedig a fogzás. Erre még lehet is esély, hiszen az ínymasszírozásra nagyokat vigyorog, csak hát mégsem lehet egész nap a szájában a kezem, úgyhogy ezt csak különleges jutalomként alkalmazom.
Lényeg az, hogy a kis nyűgös királyfiú eléggé megnehezítette a létezést itthon. Karban is sírt, nyöszörgött, de azért letenni mégsem akartam, hogy még magányosnak is érezze magát egyéb nyavalyái mellett.
Hogy az ezzel járó háttérbe szorítottságot elégelte-e meg Doresz vagy szimplán ügyetlen volt, nem tudni, de tegnap délben legurította/lehúzta Kristófot a kanapéról. Mindenesetre eléggé megijedtem, Dani meg aztán főleg, úgyhogy a biztonság kedvéért bevittük a klinikára. Csináltak róla röntgent, meg belenéztek a szemébe is (már mint elég mélyen), de szerencsére semmi baja.
Ennek örömére, mert gondolom tetszett neki a gurulást követő súlytalanság, ma már nagy távolságokat tett meg a szőnyegen gurulva. A kanapé mint tartózkodási hely mostantól megszűnt biztonságosnak lenni. Mondjuk az a baj, hogy a szőnyeg sem az, ha Doresz a közelben tartózkodik. Ki kell találni valamit sürgősen...

Ez meg aztán igazán régi kép

2008-06-06T14:55:00.000+02:00

kávézóban

2008-06-06T14:52:00.000+02:00

Ez már vagy egy hónapja volt, de azért fölteszem...

esti séta

2008-06-06T14:44:00.000+02:00